Magyarságunk létünk elidegeníthetetlen része
Az 1956-os forradalom névtelen és neves magyarországi és szatmári hőseire emlékeztek kedd délután Szatmárnémetiben. A Szatmárnémeti RMDSZ és a Szent István Kör szervezésében a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében megtartott ünnepségen Bura László történész és vitéz Bikkfalvi György idézte fel saját emlékeit az 56 évvel ezelőtti eseményekről.
Az ünnepség nyitányaként Maskulik Dávid, a Hám János Romai Katolikus Iskolaközpont diákja szavalta el Ilyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeményét. A hallgatóságban helyet foglalt többek között Kereskényi Gábor városi és Szász Piroska megyei tanácsos, az RMDSZ képviselőjelöltjei, Pataki Csaba és Maskulik Csaba városi tanácsos, szenátorjelöltek valamint Nits János városi tanácsos.
Bura László történelmi visszatekintésében az ismert nemzetközi körkép mellett - Suez elveszítése után az oroszok kerülni akartak még egy fiaskót, a poznani felkelés előre vetítette a budapesti eseményeket, az Írók Szövetsége, a Petőfi-kör, a fiatal egyetemisták egyre kritikusabb hangvételei - nagy hangsúlyt fektetett az erdélyi fejleményekre is. Sajnálatos módon ugyanis jóval kevesebbet hallhattunk például a Nagyváradon megalakított Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségéről, vagy a Szoboszlay Aladár vezette csoportról (melynek számos román tagja is volt), amely 1956 augusztusában, majd októberében is forradalmat szeretett volna kirobbantani egy román-magyar konföderáció létrehozása érdekében. Említést tett továbbá olyan személyiségekről, mint Magyar Bálint szaniszlói esperes, vagy Paul Sever, illetve a két nagyszerű művész, Szilágyi Domokos és Páskándi Géza vagy az érmihályfalvai Sas Kálmán és Hollós István, akiket mondvacsinált okok miatt ki is végeztek. Maga Bura Lászlót is másfél év börtönre ítélték. A vád „állam elleni szervezkedés, amellyel indirekt módon megsértette a munkásosztály önérzetét".
A tasnádi Bikkfalvi György tagja volt a Nagyváradon alakult Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének. Akkoriban szárnyra kapott a (szerencsére ál)hír, hogy az oroszok deportálják az erdélyi magyar ifjakat. A tizenéves kamaszokból álló szövetség azzal a céllal jött létre, hogy ezt megakadályozza. „Taknyos gyerekek voltunk, úgyse tudtunk csinálni semmit. De a magyarságtudatunk, a nemzeti öntudatunk, az együvé tartozásunk hajtott minket", emlékezett vissza Bikkfalvi.
Tizenhét évesen tartóztatták le, majd mikor betöltötte a 18. életévét, hadbíróság elé állították: 15 év kényszermunkára ítélték. Gyakorlatilag a semmiért! Nagyvárad, Nagyenyed, Jilava, Galac, a vradinai munkatábor, Szamosújvár. Ezek voltak fogságának állomásai. A munkatárborban alkalma volt megismerni Páskándi Gézát. „Mindenki hatalmas tisztelettel övezte, legyen az magyar, román, bolgár vagy bármilyen nemzetiségű rab. Különleges ember volt, aki mindig vigyázott ránk, óvott minket. Megtanította nekünk, hogy hol a helye a magyarnak a világban", mesélte elcsukló hangon az egykori politikai fogoly. „Embertelen bánásmódban volt részünk, ám összetartott minket az Istenben vetett hitünk és az akaratunk, hogy túléljük a vörös poklot. Hiába próbálták kiölni belőlünk, magyarságunk emberi létünk elidegeníthetetlen része volt".
A Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének közel 540 tagja volt - Kun József, Andrási Ágoston és Török Gergely kivételével valamennyien kiskorúak. Közülük 58 személyre tudták rábizonyítani koholt vádjaikat, őket együttesen több, mint 580 év szabadságvesztésre ítélték. Bikkfalvi Györgyöt amerikai nyomásra négy év után szabadon engedték. „Nem szabad, hogy feledésbe merüljön történelmünk e gyászos időszaka. Ez az új generációk feladata: az emlékezés", zárta visszaemlékezéseit.
1956 őszén Szatmárnémetiben nyomtatta a magyar kommunista rezsim a pártújságot, innen szállítottak kenyeret, fegyvereket. Az elszigetelt és végtére is hatástalan ellenállási kísérletek ellenére a következő évek a megtorlásoknak álcázott politikai tisztogatásokról szólt Erdély szerte. Ez a hullám szolgáltatott ürügyet a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetésére, hívta fel a figyelmet Szőcs Péter történész, városi tanácsos, a Szent István Kör elnöke.
„1956 üzenete számunkra az, hogy az ismert és ismeretlen hősök, értelmiségiek, egyetemisták és munkások olyan eszmékért harcoltak, amelyek most is követendőek", mondta Bura László.
